Valóban rá emlékszem-e
Idő-tükör foncsorában –
Alakja, arca és szeme
Vajon milyen volt korábban?
Szivárványhártya tükrében
Mézcsordulással dús nyárvég.
Milyen régen volt, de régen –
Álom, valóság vagy játék…
Ha és talán. Remény és igazán? Ott leszek. Vagyok. De nincsenek mondatok. Várok. Mire? A tömör semmire. Az üresség csőre töltve, s a kéz már
A hajnal bontja szárnyait, szél viszi messze az éjjeli mélykék sötétet, mint óvó vándor, a fény gyöngyei ébresztenek apró páracseppeket. A percek lassan egymásba folynak,
elment Hedoné Erósz és Psyché lánya ki újra és újra feltöltötte mézzel a mézesbödönt elment lejárt munkaideje elment barlangba zárni szépséges arcát s kötni fátyolba
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
