ha tudnám, eljátszanám zongorán
vagy repülnék, mint büszke kormorán
és lerajzolnám egy színes képen
vagy elszavalnám hangosan, szépen
és kikiáltanám, mint egy rikkancs
hogy ne tekints másra, ide pillants
s lennék égre író, tarka festék
minden szem lássa, ne csak a fecskék
kitárnám két karom az égre fel
hozzá, ki szeret és nem mérlegel
és verset írnék, százat vagy ezret
hogy tudja mindenki, ő a kezdet
hogy így hirdessem, mi is a lényeg:
emberek vagyunk, szeretett lények…