Némán ülve meredtem a tűzre,
és hagytam, hogy rosszkedvem elűzze.
Ültem, akár egy csillagszemű szent,
s hallottam, a pattogó fa üzent
valami fontosat: mért ne írjon
az is, aki nem Goethe vagy Villon;
lehet világi vagy szent vagy kókler,
és bár nem olyan, mint Poe vagy Baudelaire,
nem Shakespeare, nem Heine, sem Petrarca,
mondandója mégis lehet tarka.
Ne bánkódj, ha sosem leszel Babits,
mondd el, ha fontos, csak jóra taníts.
Szólj, ha kell, bár nem vagy Ady Endre,
ami jó vagy bánt, sorold el rendre;
írj, ha nem is vagy József Attila,
minden búd s örömöd vesd papírra.
S bár nem vagy Arany vagy Petőfi Sándor,
tán varázsolhatsz aranyat sárból.
Ily ideák ötlöttek eszembe –
te is festheted az eget szebbre…