Cipeltem életem hosszan, időtlen.
A teher nehéz volt, csaknem kidőltem.
Cipeltem életem időtlen hosszan,
s féltem, hogy nem jön el az, ami most van.
Cipeltem életem hosszan, időtlen.
Nem voltam mindig a legjobb cipőben.
Volt, hogy elvitt messze, s én csak bolyongtam,
kerestelek mindig, elnyűtt sorokban.
Majd megtaláltalak a sorok között,
s azután egyszer csak lett hozzám közöd.
Eljött az élet, eltűnt a rossz cipő,
kapok levegőt, megszűnt a holtidő.
Cipeltem életem időtlen hosszan,
de ott voltál velem jóban és rosszban.