Csak ott voltam, csak ott voltam otthon,
ahol suhantunk a havas dombon.
Az asztalon vasárnapi ebéd.
A hinta szállt fel, s a labda feléd.
Másutt is jó volt, de legjobb otthon,
ahol virág nyílt a rózsabokron.
Ahol a tűzharc volt vagy lábtenisz;
nem tudtam akkor, az út merre visz.
De ott voltam, csak ott voltam otthon,
azon a lágyan hullámzó dombon.
Itt leszek még, nem tudom, hogy mennyit,
s egyszer csak egy kéz egy ajtót megnyit:
megnyitja fölöttem a kék azúrt,
és megmutatja, hogy merre az út…