őszi szellő ökörnyálat kerget
s pókhálóval szövi át a csendet
nézem a parkot tarka ravatalt
és a sok embert ahogy hazatart
hullnak a levelek szépen sorban
osztoznak ebben az őszi sorsban
most nincs semmi hang az út is néma
halott levéllel lesz tele még ma
az őszi szellő pókhálót penget
s avarral takarja be a csendet
színe gyönyörködteti a szemet
de hiába mégis… az ősz temet…
Megszoktam, hogy az ablakon kinézzek, s odapillantsak lefekvés előtt, vajon alul az örökzöld bokor csöndbe borult vagy föléledt a szélben? azon nyomban világosabb a park,
(Szabó Lajosnak) Képzeld, Lala, az idén igazi ősz van, nem olyan november közepéig tartó vénasszonyok nyara, vagy indián nyár, mint az elmúlt években. Nem a
Haloptikában olvadásponton túli táj a föld és az ég között vibrál: a délibáb párolgó szellemkép rajzát vetíti eléd; káprázata mögé elrejti másik felét. Portölcsér kavarog
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
