Megszülettem számolatlan éve.
Most pedig, lédús gyümölccsé érve,
várom, hogy pottyanjak le a földre,
s a pillanatnyi váltson örökre.
Bár nem voltak kíváncsiak énrám,
valódi voltam, egyedi példány.
Csillogó jáspis, gyémánt és opál,
ki nem tudta mindig, vajon hol áll,
de tudta, egyedül nem volt sosem.
És nem vonzotta bálvány vagy totem.
Megszülettem számolatlan éve,
és a végső kikötőbe érve
búcsút mondok mindennek könnyedén,
mert ott leszek az élet jobb felén…