Már tudtam, hogy élek: fél és kettő
éves vagyok, de voltam már nagylány –
mondogattam, bár az emlék halvány…
A képen fejemen mintás kendő.
Aztán volt egy pirospöttyös labda,
és labdáztunk lenn a játszótéren,
de kilyukadt még azon a héten;
s rohantam haza lélek-szakadva…
Nem kaptam újat, maradt a régi,
játék nélkül nem maradtunk így sem.
Ha emlékezem, dobban a szívem,
s néha jó kopott fotókat nézni.
Múltam fekete-fehér képein
apró, szakadt, poros emlékeim…