Régen látott érzelem
Sétált át a szíveden
Lelked csendben kérdezed
Való ez vagy képzelet?
Itt állsz némán szüntelen
Becsvágy már nem bűntelen
Tükrök mélyén kémleled
Megtört csendes lényedet
Nap már elbujt. Ég veled
Titkod már nem szégyelled
Jőj hát bátran, Jer velem
Fénylő képzelt tengeren.