Földesi István: Apun alapult

A kertkapu tövében megtűrt lapu, lóhere
A gyepűben felejtett gombos pulóvere
A kőlapokkal burkolt téglapult
És még annyi minden Apun alapult
Hogy megint nem jól szólt az Irma
A virág surranóval megtaposott szirma
A hóhányásra alkalmatlan szívlapát
Hogy ringlót termett, mert beoltatta a szilvafát
A kuplung végtelennek tűnő csúsztatása… csak úgy bőgött az öreg Passat
A megterhelt arc, miután látta az ember egyik-másik célt tévesztett passzát
A prímajó, a tisztabőr, az okonodik
A hidas mellé állított hastokon a tik
A bőrbajusztól égő orralj
A gyújts alá Anyu, hogy vizet forralj
Hogy hány lába van annak, ki a birkának enni hány
Az Erősítsd meg, ha! …a költségvetésben nincs hiány…
A pince ajtóba helyezett moslékos fazék
A potyadéknak és hogy az legyen az ék
Az öblös taps, a kontrollt vesztett derű, a buhaha
Hogy ferde a csúcsdísz, de enged a fenyő, mert puhafa
Hogy a krumplipüre nem barátja, nem úgy a barátfüle
(De vajon a karácsonyi vacsorára a hal átsül-e?)
A Jó étvágyat!, majd köhint, tüsszent és a rizsa cigányútra megy
A malteres vödrök melyeket csigán húzna fel
A zöld mintás fürdőnadrág kortalansága
A kalbász mellé friss kenyér, mely pont aranysárga
Tartós éjszakai fagyoknál a dunyha
De nappal is, ha az ember egy félóra-órát hunyna
Kuszlik, lóca, vella, kartotékozó
A megtalált kincs, amit el nem tékozolt
Az Adjon Isten jó éjszakát a fáradtaknak
És még annyi minden, nincs is száma annak