Ajánlás – múltba nyúló jövőképeink
Kevés történelmi regény képes arra, hogy a múlt eseményeit ne csupán felidézze, hanem újra átélhetővé is tegye az olvasó számára. Fodor Kiss Júlia műve, a Nem ítélkezhet feletted senki, csak én és az Isten pontosan ezt a különleges élményt kínálja. A regény a Luxemburgi Zsigmond korabeli Magyarország politikai és társadalmi világába vezeti az olvasót, ahol a hatalom, a hűség, az árulás, a hit és az emberi sorsok elválaszthatatlanul fonódnak össze.
A szerző nem pusztán történelmi eseményeket elevenít meg, hanem élő, hús-vér szereplőket állít elénk, akiknek döntéseit ugyanúgy mozgatja a becsvágy, a szeretet, a félelem vagy éppen a lelkiismeret, mint napjaink emberét. A királyi udvar intrikái, a főurak szövetségei és árulásai mögött mindvégig ott lüktet az emberi lélek örök drámája, ami időtől függetlenül teszi hitelessé és átélhetővé a történetet.
A regény egyik legnagyobb erénye a részletgazdag történelmi háttér. A középkori Magyar Királyság világa nem díszletként szolgál, hanem szinte önálló szereplővé válik: várak, kolostorok, királyi udvarok, vadászatok, politikai tárgyalások és titkos alkuk rajzolnak ki egy mozgalmas korszakot. A szerző gondos kutatómunkája érződik a történelmi környezet megformálásán, ugyanakkor a cselekmény sohasem válik száraz krónikává; végig megőrzi regényszerű lendületét.
A Nem ítélkezhet feletted senki, csak én és az Isten egyszerre történelmi kalandregény és lélektani dráma. Olyan mű, ami arra emlékeztet bennünket, hogy a történelem nem csupán évszámok és csaták sorozata, hanem emberek döntéseinek, reményeinek és tévedéseinek összessége. Éppen ezért nemcsak a történelmi regények kedvelőinek nyújt maradandó olvasmányélményt, hanem mindazoknak is, akik szeretik a gazdag karakterábrázolást, a fordulatokban bővelkedő cselekményt és az erkölcsi dilemmákat felvető történeteket.
Ez a regény tisztelettel fordul a magyar történelem egyik meghatározó korszakához, miközben korszerű, olvasmányos stílusával hidat épít múlt és jelen között. Olyan alkotás, ami nem csupáncsak szórakoztat, hanem gondolkodásra késztet, és méltó módon idézi fel egy viharos történelmi kor emberi arcát.
Varjú Zoltán
