Zöldellő lankán ébred a lét,
Hófehér felhőt terel a lég.
Ragyog a kék, ontja a fényt,
Csillagot nevet az égre,
Harmatot a zöldellő rétre.
Rügyező ágakon kacag a szél,
Kibomló levéllel játszik a fény.
Virágot hint a zöldellő rétre,
Aranyat kever a kékre,
Napot a ragyogó égre.
Virágos kötényben játszik a rét.
Hegyek ormán illan a tél,
Évszakok dalát fújja a szél.
Harmatot csókol a nyár,
Virágos réten táncol a lány.
Dobbant az ég, lobban a fény,
Szivárványt rajzol a kékre,
Odafenn a ragyogó égre.
Szerelmet álmodik a nyár,
Két kézzel szórja aranyát.
Isten mosolyában fürdik a táj.
Lebben a láng, múlik a nyár,
Hiába táncol a lány.
Hegyek ormán csillan a fény,
Évszakok dalát fújja a szél.
Sárga levelet kerget a szél,
Régi emléket ringat a lét.
Suhan a felhő, vénül a táj,
Sárga nyelvet ölt a határ.
Tó tükrében csobban a fény.
Toppant az ősz sietne már,
Ledobja hát a tarka ruhát.
Dobbant az ősz, loccsan a sár,
Esőben mosdik az ásító táj.
Hegyek ormán pihen az éj,
Évszakok dalát fújja a szél.
Száraz levelet kerget az éj,
Fehér angyalt remél a tél.
Szánkók alatt roppan a jég,
Kupolát képez felül a kék.
Felleggel játszik az ég,
Meztelen ágon nevet a szél,
Ezüst haját fonja a tél.
Nevet a szél, játszik a fény,
Csillagot dobál a hóra,
Kacag a befagyott tóra.
Olvad a hó, roggyan a jég,
Angyalok szárnyán illan a tél.
Hegyek ormán játszik a fény,
Évszakok dalát fújja a szél.
