A természet asszonya rúg, kapar,
s ráolvad a kenyérre, mint a házivaj.
És az a férfi, akinek öle az anyaföld,
átöleli a mindenséget, és nem érdekli,
hogy mellkasa a ripityára tört.
Lapozzunk.
Mert miről szól a valóság,
ha már az álomvilágban is
a népek egymást tapossák?
Vagy lekoppintják mindazt, ami igazi,
s aztán a kamutól elkezdenek habzani.
Fröcsögni egymásra, hogy te hitvány szar.
Lapozzunk.
Jöjjön a csavar.
De legyen hozzá szerszámunk,
ha magunkról a leplet lerántjuk.
S ha már a mestermű készen áll,
koronáját csörgősipkára
cseréli a király.