Valódi gyülekezési jogot,
ha meg nem, akkor elfoglalom
magamat polgári elégedettségemben,
mert volt itt már minden, emberi méltóság,
büszkeség, s úgy tartja a szóbeszéd,
hogy le is út, fel is út,
és az a hajszálvékony ér,
ami a csermelybe fut, mivé lesz, ha van?
Nem az a dolgunk, hogy létezzünk,
amennyire csak engedjük, boldogan?
És bocsánat, hogy unom már a sok panaszt,
de miért is kérek elnézést,
ha egyenes a paraszt,
aki csak akkor hajlong, ha már ő lett a király,
s keze nem önmaga felé hajlik,
mert tudja, hogy ami jár, azért csak ő tehet,
s persze szabad harcolni, jöhet még sok ezer menet,
de akkor is, a lélek tükre mindig megmutatja,
hogy mi hamis. Hát csókolom, azt hiszem átgondolom
tetteimet a gondokon, és lesz, ami lesz,
az, amit szeretnék, hogy a halántékomon
gyöngyöző verejték derűs legyen,
ez az én álmom. S minden napod legyen áldás,
áldott barátom!
Ui.: Hogy ne feledjem, én vagyok az a messiás,
aki önszántából magán vermet ás.