Ülök.
Sör.
Cigi.
Belecsúszok
egy látomásba.
(Nihil zeng körül,
a meddő mozdulatlanság,
és mégis gondolatok
táncolnak
agyhullámaimon.
Mágneses vihar.
Ellentmondások
vonzó taszítása.
Maga a káosz
ébred fel bennem.
Mitévő legyek?
Menjek,
maradjak?
Még egy cigi,
és talán
még egy korty
habos mámor.
Sosem tudtam
létezni
kereteim között.
Kacérkodik
velem a játék,
mert távol áll tőlem
a dögunalom.
Cigi, cigi…
Sör.
Megrekedt az idő.
Utazom.
Keblére ölelt a tér.
Álljatok félre előlem
istenek,
s a hátamon ügető
sátán
tegye le megveszekedett
tervét
szemeim terhe elé.
Érkezem.
Én érkezem,
a teremtett.
Születés-elmúlás
mestere.
Dobog a szív.
Az elme körbejár.
A vér csörgedez,
és rám ásít a halál.
Aludni kíván.
Álmodni.
Életem értelmét.)
A látomásnak annyi.
Se sör, se cigi.
Csak csücsültem magamban.
A szabadságra ítélt.