illatod itt van már, jó hírnökként megelőzött,
hallom a hangodat, és örömömben sírni szeretnék,
mert te magad vagy a vers, csupa lágy mora, ritmikus éden,
hajtömeged koponyádra simul laza hexameterben,
amphibrakhisz bújt orrod alá, anapesztus a szádon,
vállaidon hintázik s halkan dúdol a jambus,
szegycsontod mögül életadó, ütemes kopogások
jelzik a tempót. Válaszul arra pedig dadogással
kínos a csönd, szavaim megszöknek, verspatakodtól
nyál csurran ki a szám szélén és görcsöl a lábam.

További bejegyzések
Az ePUB VERSESKÖTET PÁLYÁZAT LEZÁRÁSA
február 2, 2025
FEBRUÁRI PÁLYÁZAT
február 1, 2025
Szerkesztőségi hírek – 2025. január 31.
január 31, 2025
ePUB VERSESKÖTET PÁLYÁZAT
január 29, 2025