Ferenczfi János: Megmosdani volna jó

Megmosdani volna jó!
Míg sül a lágy, meleg cipó,
Ünneplőbe felöltözni,
Udvart, utcát felsöpörni,
Májusi napfényre derülni,
Komótosan mendegélni,
Zúgó harang tornyát nézni,
Isten mosolyában élni.

Megmosdani volna jó,
Munka porát letörölni,
Kint hagyni a sáros göncöt,
Lerúgni, mint nyirkos göröngyöt,
Illatos kádban ázni csendben,
Cabernet Sauvignont kortyolni közben,
Lágy, feszes léptű kedves köröttem,
Örömmel csacsog, mert végre megjöttem.

Megmosdani volna jó,
Úrvacsorás, áhítati csendben,
Megkopott templomi kupával kezemben,
Számban falatka keserű kenyérrel,
Állni az Úr előtt remegő térddel,
Érezni azt, hogy kegyelem önt el,
Hagyni, hogy két szemem megteljen könnyel,
S komoly léptekkel, akár a Holdon,
Tudni és érezni, hogy terhem nem hordom.

Megmosdani volna jó,
Újra gyermeknek lenni…

Így mosdatnak majd meg,
Ha elmúlt a semmi,
Ha testem csak múló, málló anyag lesz,
A kegyelem Istennél
Tán rólam is hitet tesz.

További bejegyzések