Ferenczfi János: Kiabáltam

Rossz időben, rossz ugarban,
Őrjöngő vad zivatarban,
Bús szelekben szertehordtan,
Csírátlanná aszott magban.

Vándorként, az útvesztőben,
Fuldokolva, levegőtlen,
Lézengve és elveszetten,
Eretnekként kergetetten.

Név nélkül, a célt se tudva,
Sehová semmiért futva.
Sodródva bűzös folyóba,
Megmentő kéz után kapva.

Rossz időben rosszul élni,
Sehova sem odaérni.
Fejjel falnak nekimenni.
Markodban bőven a semmi.

Bánat, bú üres pohárban,
Összevarrt szájadba zártan.
Porladva idő savában,
És mégiscsak kiabáltam,
És mégiscsak kiabáltam.

További bejegyzések