Tiszta az égbolt, a fény ragyog.
Ruhátlan vén fák közt csend vagyok.
Elült a vihar is legbelül,
Nem vagyok, úgy vagyok egyedül.
Elmúlás. Megváltó katarzis.
Álmodnék, legvégül, azért is.
Hideg lesz, mire a nap leszáll.
Ölelj úgy, ahogy a szív megáll!
Tiszta az égbolt, a fény ragyog.
Ruhátlan fákon a lomb vagyok.
Vagyok, mint vihar, mely elcsitult.
Vagyok, mint emlék, mi megfakult.
Bíborban jön el az alkonyat,
Puha az avar a fák alatt.
Puha, ki itt jár a lépte is.
Csend lesz így végül e szívben is.
2008. december.