Keresés
Close this search box.

Ferenczfi János: Ahogy a szív megáll

Tiszta az égbolt, a fény ragyog.
Ruhátlan vén fák közt csend vagyok.
Elült a vihar is legbelül,
Nem vagyok, úgy vagyok egyedül.

Elmúlás. Megváltó katarzis.
Álmodnék, legvégül, azért is.
Hideg lesz, mire a nap leszáll.
Ölelj úgy, ahogy a szív megáll!

Tiszta az égbolt, a fény ragyog.
Ruhátlan fákon a lomb vagyok.
Vagyok, mint vihar, mely elcsitult.
Vagyok, mint emlék, mi megfakult.

Bíborban jön el az alkonyat,
Puha az avar a fák alatt.
Puha, ki itt jár a lépte is.
Csend lesz így végül e szívben is.

2008. december.

További bejegyzések