Parafrász Kiss Judit Ágnes
„A vén fegyverkovácsné” verseire
Évek óta fáj a derekam,
Horkolok, hát alhatok magam.
Mit is mondok? Persze, alhatnék,
Hogyha óránként nem vizelnék.
A fess legény, aki voltam én,
Már az izma sem olyan kemény.
Fülem zúg, a fém, a kalapács
Cseng és bong, és halk minden tanács.
Szikra szökken, izzik még a fém,
Öregségben is van kis remény.
A nőm vaskos, házsártos banya,
Ragyog mégis szíve aranya.
Este, hogyha jó a vacsora,
Pár csendes szó, nem is nagy csoda,
Kurtán mondja: hozzá bújhatnék,
Szikrát szór, mint fém a tágas ég.
