A térkitöltő, mint a chips, ropog,
És pukkanó a párnás fólia.
Ünnep ez. Miről kell szólnia?
Hogy élményekre éhes szív dobog
A gyermek lelkű, örök álmodóban,
Ki titkot sejt, és alkalomra vár,
Lelke ünneplő ruhába bújva már,
Ő álmot él, lelkében annyi jó van.
A sors párkái egyre gombolyítják
Az életünk enyésző fonalát,
Az álmaink is régiségnek látják
Az ifjaink, kik fújnak új danát.
Az ünnepet, bár más reménnyel várják,
Velünk pukkantnak párnás fóliát.