Kréher Péter kiállítására
Világháborús eget tornyoztál felénk,
A tegnapból vigyorgó közeljövőt.
Haragos felleget, dróthálót, s vértet,
Hogy dögvész kövessen minden létezőt.
S fölöttünk lebeg megannyi Liberátor,
Halált könnyező karmos géptetem,
Mint kocsonyába fagyott csontszilánkról,
Az időtlen éjről emlékezem.
S köröttünk millió bombatölcsér,
Megannyi sajtluk már a város,
Nincs egy zug, hova menekülnél,
Mert ellened szól ma a kázus.
Elítélt vagy. Hóhérod veled született.
Ábrándot kergethetsz májusokról,
Csak didergő november jut neked.
A latrok Kánaánja, ím, megérkezett.
2010. 01. 23.