Ferenczfi-Faragó Eszter: Bújócska

Őrzi még szívem a nyár
kitárulkozó melegét,
a madárdaltól hangos levegőt,
éhét az esők utáni vágynak,
a dombról lefutó vadvirágok
buja, önfeledt ölelkezését,
a kerti locsoló hangos szisszenését,
ahogy a gazda kiereszti
dús kertjére a derűt.
Őrzi még szívem a nyár
villanásnyi örömét,
ahogy a levelek között
átsuhan és megtorpan
pillanatra az álruhás ősz.
Halálmaszkot visel,
de senki sem meri felfedni,
pedig harsányan kiáltja nevét
a ferdére borult nap alatt.
Itt találsz rám valahol.