A mai magyar irodalmi élet alapvető elemeiben épp olyan, mint ötven, vagy nyolcvan éve. Feudális viszonyok és kirekesztés jellemzi. Függőségek. Függés a hatalomtól, függés a függésben feljebb állóktól. Mindegy, hogy az országot hogyan nevezik. Mindegy, hogy névleg mi az államforma. Mindegy, hogy ki a király. A rendszer változatlan.
A rendszer börtön, ahol a foglyok előnyökért cserébe egymást nyomorgatják.
Az úgynevezett szocialista rendszerben e börtön sameszei úgy hívták magukat: a kánon. Bibliai, teológiai fogalom, amelyet magukra vonatkoztattak. Ebben az összefüggésben azt jelenti: szövetség. Mint Isten és választott népe között. Ám itt Isten helyén az államhatalmat megtestesítő személy áll, a választott nép pedig azok közössége, akik „áldást”, azaz pénzt és elismerést nyernek e hatalomtól.
Szentségtelen szövetség. Már a szóhasználat is blaszfémia. Azt jelenti, anti-krisztusi magasságba emelik az embert, akit istenükké fogadtak.
Ma úgy nevezi magát e kör: a szakma. Ezzel azt üzenik, hogy ők hivatottak eldönteni, ki írhat művészi igénnyel, és ki az, aki nem.
Nem fogadtak maguk közé? Akkor te épp oly bűnös sarlatán vagy, mint aki orvosi diploma nélkül gyógyít, vagy jogi diploma nélkül ügyvédi feladatokat vállal. Így tehát felelőtlen és gátlástalan dilettáns vagy, ha szakmán kívüli-ként írni merészelsz. Ne tedd! Bűn, ha írsz, mert nem vagy e választott papság tagja!
A „szakma” olyan, akár egy bordély. Vannak benne egyszerű szorgos dolgozók, és olyanok, akik kicsit, vagy nagyon is mádámkodhatnak. Önmagukat és másokat konzumálják és prostituálják, mert jó a fizetség, és felette jó az, hogy mások előtt bezárhatják az ajtót.
Bizonyos kezekben, körökben eldől, hogy ki mit kap, és hogy ki kaphat, s ki nem. Eldől, kit tekintenek az irodalmi élet polgárának, „szakembernek”, és kit megtűrhető, vagy üldözendő amatőrnek.
Ők ülnek azoknál az asztaloknál. Ők tárgyalnak államtitkárokkal, miniszteri biztosokkal, vagy polgármesterekkel, helyettesekkel, intézőkkel. És ők gazsulálnak azoknak, akik e tárgyalóasztalnál ülnek. A szolga szolgájának a szolgája is szolgál. Mindenki tudja, hogy hogyan kell viselkednie. A nyelv nem éles, hanem bársonyos, mert érzékeny ánuszokkal kerül kapcsolatba. És lehull a jutalom, mint a manna. Természetes, hogy féltékenyen őrzik pozícióikat azoktól, akik a köreiken kívül tarthatók.
Ám mégis van rá mód, hogy bejuss. Alájuk. Világos, hogy nem árt egy kis íráskészség, csupán hivatkozási alapként. Világos az is, hogy a tehetségnek, vagy a maradandó műveknek a jelentősége elhanyagolható. Nem lényeges. Nem ezek számítanak. Igazán az az áldozat, aki tehetséggel, értékes művekkel csakis ezen az úton érvényesülhet. Boldog az, akit úgy rekesztenek ki, hogy valóban tehetségtelen, és a művei valóban értéktelenek.
Mit kell hát tenned? Tedd bársonyossá a nyelvedet, és nyalj! Egy ilyen közegben az istenkedés alapvető késztetés. Mindenki élvezettel fürdik az istenítés mámorában.
Fizess! Számos publikációs lehetőség megnyílik előtted, ha a pénztárcád kinyitod. Persze, ez többnyire elegánsan történik. Kreatív kurzuson kupálódsz pénzért, aztán majd lesz egy antológia, amit a szerzők hazavihetnek. Bekerülhet az írásod pénzért. Elmehetsz táborozni, és sok bort (és a többi) az asztalra kérhetsz, és egyszeriben lesz hely a soraidnak néhány folyóiratban.
Térdelj és pucsíts! Még a férfiaknak is nyitva itt-ott ez a lehetőség. A virsli majonézzel betöltheti az estét, és megnyithatja az utat egy lépcsőfokkal feljebb.
Légy te a kerítő! Amikor már jól szolgálsz, megengedik neked, hogy magad is toborozz új szolgákat, akik majd neked is hálásak lesznek, hogy isteneidet szolgálhatják, hogy fizethetnek és térdelhetnek és pucsíthatnak. Az irodalmi siker így elérhető. Nem baj, ha írsz is valamit, de az nem is olyan fontos. Majd ráállsz a trendi, divatos stílusra. Akkor nem derül ki, ha a semmit színezed.
Legyen bársonyos a nyelved, és egyszer csak te is a „szakma” közösségének tagja leszel. Majd üzennek államtitkárok és miniszteri biztosok, és mindenki tudni fogja, milyen témák nem írhatók meg. Mindenki tudni fogja, hogyan kell viselkedni, hogy a fentről hulló mannából, és a szolgálatra jelentkezőktől, fentről és lentről több pénzt, több hatalmat, több istenítést szerezz.
Majd alattad is nyalnak, ahogy te fölfelé.
Mondják: ilyen a rendszer. És hogy ez nem baj! Az áldozat ne nyavalyogjon, mert az olyan illetlen. Több empátiát a gazembereknek! Több megértést a gazemberség iránt! Légy hát te is gazember!
Hogy halálod után elfelejtenek? Kit érdekel? Míg élsz, egy kicsit isten lehetsz. Jó befektetés. Ha a középszintig eljutsz, ha kellően felnyalod magad, sokszorosan megtérül. Aztán úgyis kiterítenek.
