Tomislav Marijan Bilosnić
Nem érdekel az absztrakt, se a biokémia,
se a félelem, se a jövendőmondás.
Nem tudom, mit akarok, de tudom,
hogyan fogom elérni. Bicskával.
A testvéreim mákvirágok,
a lelkük könnyű, mint a szellő.
De én versenyző vagyok, vágtázó,
és nem engedem magam cseszegetni, mint a ló.
A földből élek,
de a felhők között összetöröm magam.
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
