Fenyvesi Ottó: ANGOLKESERŰ

sohasem voltam diszpécser kedvesem
alighanem nem is leszek
most már nem érdemes nyafogni
hogy így meg úgy esetleg amúgy
túl későre jár
hiába a könnyek a csillagok
a sokszorosíthatatlan végnapok
csak rázd magadból a keserű levelet
ne csüggedj kedvesem
mindent konzervál ez a jó öreg masina
itt most csönget
melyik a legkedvesebb színed
minek a tizenkét éves lánynak pirula
kérem ne használjon kérdőjeleket
még nem elég variábilis
végtagjaim általában elég melegek, könnyen izzadok
lényegem a rendszerezés, nem tudom elviselni
a poétikai feladatok kínjait
sohasem voltam programőr
alighanem nem is leszek
nem számít hogy ki mit mond
hogy ez ez az meg az
kedvesem lényegtelen és lényeges most egy és ugyanaz
és így van jól
láttad-e ma éjjel az őrület romjait
valaki lenyalta a műszerfalról a végtelent
ne csüggedj kedvesem
inkább nem búcsúztam
a viszontlátásra talán túl szép lett volna
én sohasem jártam a himaláján
de még járhatok
bevallom nem segít itt már a tűz
felperzselt az már mindent
túl későre jár és
hiába a könnyek a csillagok
csak rázd az angolkeserűt
sohasem voltam diszpécser
úgy néz ki nem is leszek
most már nem érdemes pofázni
hogy miért nem acélos kobaltkék az ég
én nem kértem tarajos gőtét és nem értem a naplementét
túl későre jár
nem vagy elég variábilis kedvesem
hogyan emlékezhetsz csak a szépre
ma nem indul semmi a tudatalattiba
hogy írják lágyan tetszetősen azt hogy
általában éhes vagyok
láttad-e ma éjjel a csillagokat
felszerelem neked a csillárt
ne csüggedj
mindjárt elkészül a finom mélyhűtött szellemi
én sohasem reggelizem balkonon
és nem tudom hogyan ízlik reggelente a paradicsomszörp
reggel nincs időm
meg balkonom sincs
egyáltalán alig van valamim
valójában elhagyott az időérzékem
sohasem voltam diszpécser
túl későre járhat kedvesem
nem tudom merre fekete a tenger
most már nem kell siránkozni
az uralkodó ideológia szerint este aludni kell
úgy könnyebbek a csillagok
a lét és a semmi egyneműek
de holnap ez nem nagyon számít
lehetnék sokkal kedvesebben rezignált
szemtelenebb és gorombább mint eddig bármikor
s végtére láttad-e ma éjjel a csillagokat
hadilábon áll a miszticizmusok
csak rázd az angolkeserűt
francba az éjszakával
másképp nem lehet kobaltkék az ég
ne froclizzatok gyerekek
este aludni kell
én szélesvásznú és színes bárd vagyok
minimum rendszeres véradó
ebből nem engedek
huszonhat éve grammatikai hibákkal álmodom
nekem nincs balkonom
az én gondolataimnak nincs napernyőjük
kozmourbanisztikai sejtelmeim felperzselődnek
tekintetem zord és visszataszító
félnek tőlem a kétéltűek és az északi szelek
rólam leperegnek a falevelek.

További bejegyzések