a csendben
cseppen
könnyem.
pillám rebben.
mert
semmi sincs
rendben.
s a kedvem
váltja
a szél:
hol eső,
hol nap.
zenél
a holdas éj,
mesél:
van még esély?
vagy csekély,
mit a sekély
víz sodor
messze
meg távol
tűnik a mától
egy régi mámor,
mit benn őrzök.
és körzök
szüntelen,
bűntelen már nem leszek
akármit teszek.
vajon odaveszek,
ha újra
felidézem a múltba
folyó,
mohó
tekinteted?
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
