Biztató
A tiszta tó tükre.
A márciusi este
Szele,
Csókja
Felkavarja
A fáradt porba hullt
Szirmokat.
Egyre hívogat egy hang,
Egy név:
Még éles az emlék
Arról ki számít nekem.
Kinek számítok én?
Tévednék vagy tudom:
Kitalált a káosz
Mi a fejemben láncra
Verte röpke táncra
Vágyó
Magáért kiáltó,
Öngyújtó –
Lelkemet.
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
