Biztató
A tiszta tó tükre.
A márciusi este
Szele,
Csókja
Felkavarja
A fáradt porba hullt
Szirmokat.
Egyre hívogat egy hang,
Egy név:
Még éles az emlék
Arról ki számít nekem.
Kinek számítok én?
Tévednék vagy tudom:
Kitalált a káosz
Mi a fejemben láncra
Verte röpke táncra
Vágyó
Magáért kiáltó,
Öngyújtó –
Lelkemet.
Acél cipőben járnak a percek, lépteik szívemre bilincset szögelnek. Minden egyes lüktető ütem nyomán, rablánc feszül lelkem sajgó zugán. Süket világba kiáltok hangtalan, nézlek a
Frissen mosott emlékeink betöltik a szobát, alig jut hely a jelennek. Megszokásból visszafelé pereg a kopott kópia, lassan kisbabák leszünk. Egyre füstösebbek és egyre kisebbek
I. Vérző hajnalok fénnyel írt üzenetek lassan indulok II. pecsétje ragyog arcomra égett jeled egyetlen ösvény III. nyíló kapun át végtelen ragyogásban óarany kövek IV.
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
