Fele Petra: Elveszett idő

leülök melléd,
hallgatom
mit mesélsz.
de szemed
mást súg –
kimondja
mit remélsz;
elnézel –
előre
hátra
hintázik
a víztükör.
szeles az éjszaka,
de nem érzem.
szavaidban
oldódik a köd.
minket összeköt,
mit ígért
a tegnap a mának,
s mikor újra látlak
meghajlítjuk az időt,
mi elveszett
az ingatag híd felett.