Fele Petra: Éjjeli ribillió

Hangos vagyok ma éjjel,
de fejem üres.
Homlokom tüzes,
de nem éget semmi.
Talán ilyen szabadnak lenni?

Figyelek,
de nem látom
hogyan váltja
a holdat a reggel.

Kedvem felkel
a déli csenddel,
míg szemem alatt
söprögeti az álmokat.

Szeretek élni?!
Vagy csak beletörődtem,
hogy ma nélkül
nincs holnap,
szív nélkül
nincs igaz szó –
fojtó ribillió.

S a zárban kattan
a kulcs – élesen,
hallja mindenki.
Csendesen vállat von,
azt súgják idegen –
de árnyékát ismerem.

S ahogy a száraz vörös
tovább tompítja fejem
nem lépek, megállok.
Várok, mosolyra váltok.

De az idegen
nem közelít,
nem beszél
ott hagy, hidegen.

Hirtelen
megtörtént minden
és semmi sem.

További bejegyzések