Hangos vagyok ma éjjel,
de fejem üres.
Homlokom tüzes,
de nem éget semmi.
Talán ilyen szabadnak lenni?
Figyelek,
de nem látom
hogyan váltja
a holdat a reggel.
Kedvem felkel
a déli csenddel,
míg szemem alatt
söprögeti az álmokat.
Szeretek élni?!
Vagy csak beletörődtem,
hogy ma nélkül
nincs holnap,
szív nélkül
nincs igaz szó –
fojtó ribillió.
S a zárban kattan
a kulcs – élesen,
hallja mindenki.
Csendesen vállat von,
azt súgják idegen –
de árnyékát ismerem.
S ahogy a száraz vörös
tovább tompítja fejem
nem lépek, megállok.
Várok, mosolyra váltok.
De az idegen
nem közelít,
nem beszél
ott hagy, hidegen.
Hirtelen
megtörtént minden
és semmi sem.
