Előttem fekszik az emlék
Mindig csak majdnem, de elkapom
Annyira, hogy az illata szálljon
De a szavait valahol elhagyom
Előttem fekszik az emlék
Egy villanásra, de széttárja
A lábait egy boldog nyári este,
Egy hűs fuvallat a zárkámban
Előttem tetem egy emlék
Sminkelem újfent a ravatalon
Megélni mindig egy tinédzser estét
A világ még nem lógott a nyakamon
Bennem hever egy emlék
Színe a számban, az íze a pillanat
Örökké minden az enyém egy percig
Míg elém nem fekszik, és megszakad
További bejegyzések
Szerkesztőségi hírek – 2024. október 31.
október 31, 2024
Varjú Zoltán: 1956
október 23, 2024
OKTÓBERI PÁLYÁZAT
október 1, 2024
Szerkesztőségi hírek – 2024. szeptember 30.
szeptember 30, 2024