Megfogadnám én, de mit ér a szó, mit ér a cselekedet,
Ha többé nem szoríthatom meg a kezedet?
Vinnyogó bánatom már magának utat nem törhet,
Csak itt sápad bennem bebörtönözve.
Megfogadnám én, de ugyan kit érdekel,
Hogy egy nyomorék az életét hogyan rontja el?
Hogy fájdalmában mit lát és mi elől menekül?
Nincs olyan napja, hogy ne fázna legbelül.
Megfogadtam én, de betartani minek?
Hogy majd az élet átadja másvalakinek?
Én csak örülök, ha kuszaságom meg nem téveszt,
S tisztán láthatom azt, mit még elérek.
