Farkas Etelka: Online kívül, magány belül

Korán érkezett az irodába. Íróasztalán példás rend uralkodott, mint mindig. Szélesre tárta az ablakot, hadd jöjjön be a friss reggeli levegő. Kapkodva pakolászott – el akart rendezni mindent, amíg egyedül van. Ügyesen elhelyezte a hajlítható fémlábat az asztalon, és a leírás alapján felszerelte a flexibilis tartót. A telefont két oldalról puha szilikonfal fogta közre. Fehér színű volt, szinte láthatatlanul mozgathatta majd az asztal és a monitor takarásában. Úgy érezte, ezzel a megoldással sokat tett a magánszférája megóvásáért. Ne szekálja senki a mobilja miatt! Nem függő – csak szeret részesévé válni a világ mozgásának.
     – Szia, Lili! Friss vagy ma! Nem szoktál ilyen korán érkezni – viharzott be a csinos munkatársnő, diszkrét parfümfelhőt húzva maga után. Blúza, szoknyája és cipője tökéletes harmóniában állt hibátlan testével. Lili halkan köszönt, majd kisuhant a konyhába kávét főzni. Farmer és póló – ez a ruhatára, nem érdekelték különösebben a női dolgok. A tisztaság és a sportosság számított neki.
     Bekapcsolta a számítógépét, óvatosan lenémította a mobilt a tartóban, a rezgés majd jelez, ha érkezik valami. Amíg a rendszer betöltött, megnézte, kapott-e értesítést, milyen az időjárás, és hányan lájkolták a hajnalban feltett képét. Sokszor figyelmeztették már, hogy munkaidőben ne a mobilját nyomkodja – de képtelen volt változtatni ezen.
     Az első dokumentum közben megérezte a rezgést. Igen, a barátjától jött az első üzenet:
– Jó reggelt, Lili! Legyen szép napod!
– Szia! Neked is!
     A második dokumentum előtt átfutotta a mobilján a történeteket, legörgette a bejegyzéseket. Most egyre sem akart reagálni. Sorban rakta ki a monitorra a munkát, és haladt kitartóan – már nem is figyelt a környezetére. Délben megette a szendvicsét. Közben Daninak átküldött néhány bejegyzést fogyókúrákról, diétás tapasztalatokról és fermentálásról, ő maga is ezeket olvasgatta. Délután már minden rezgésre reagált. Néha türelmetlenül rángatta a flexibilis kart, hátha láthatatlan tud maradni, és nem veszik észre a gyakori mobilozást. Négy óra öt perckor lépett ki az irodából, és azonnal írt Daninak:
– Mikor találkozunk? Jössz, vagy csak beszéljünk?
– Rengeteg még a munkám. Hívlak, ha elindultam haza!
     Lili bedugta a fülest, a telefont kézben vitte, úgy ment haza. Vásárolni nem kellett – másnap utaztak egy kis közös programra. Jó lesz nemcsak pár órát, hanem több napot is együtt tölteni.
     Sporttáskába pakolt néhány holmit: fehérneműt, váltás pólót és egy meleg pulcsit, hátha szükség lesz rá. Kikészítette a töltőket, a telefonhoz és a fülhallgatóhoz. Nézelődött a lakásban – vigyen-e még valamit? – amikor Dani hívta:
– Szia! Most már megyek haza, és készülődöm.
– Rendben. Örülök, hogy lesz időd aludni! Nálam minden rendben! Készülj te is!
– Akkor találkozunk reggel! Fél nyolckor ott leszek érted. Aludj jól!
     Dani sem töltött sok időt a csomagolással. Tusolás előtt ledúrta a haját – géppel gyorsan ment. Megigazította a szakállát, letusolt, majd elintézett néhány céges telefont. Az utazásra nem akart semmi munkát vinni. Együtt lesznek – ez a lényeg. Csak Lilivel.
     Reggel Lili kapkodott. Kirakta a szemetet a lépcsőházba, majd leviszi. Az ajtó mellé tette a táskát, és visszalépett a kis válltáskáért, benne az iratokkal, papírokkal. A mobilt a kezében szorongatta, amikor a felső szintről lezúdult az anyuka három gyerekkel. A kicsi sírt, a másik kettő veszekedett, a nő kétségbeesetten nézett Lilire.
     – Segítek! Leviszem a csomagjait, hozza a gyerekeket! – mondta kelletlenül, de nem akart elutasító lenni. A mobilt letette, és lerohant a babakocsi-tárolóig a család szatyraival. A szomszéd hálálkodott, és próbált rendet teremteni a gyerekek között.
     Dani már a ház előtt várta kocsival. Lili visszarohant a lakása elé, felkapta a táskát és a szemeteszsákot, bezárta az ajtót, és már fordult is vissza. A kukatárolóba bedobta a szemetet, és beült a kocsiba.
     – Bocs! Tudod, a roggyant nő a felettem lévő lakásból… Muszáj volt segítenem neki!
Nem kellett magyarázkodnia. Egy csók éppen elég volt az első közös utazás előtt. Elindultak, lelkesen osztozkodva az információkon. Milyen lesz a hotel, miket néznek meg, és milyen jó lesz három napot együtt tölteni. Lili imádta a fiú egyszerű, sportos megjelenését – széles mosoly derült az arcára. Dani szerette a lány vékony testét, és értékelte, hogy nem bolondul a divatos ruhákért. Csacsogtak, csevegtek, haladt az út alattuk.
     Sok idő eltelt, mire Lili elkezdte keresni a mobilját. Azonnal rájött – ott felejtette a kisasztalon. Amikor indult, csak felkapta a kulcsot, bezárt… a mobil meg ott maradt. Leizzadt. Remegni kezdett a keze, a lába. Mi lesz vele telefon nélkül?
     – Kicsikém, ne problémázz ezen! Nálam van! Most úgyis egymásra koncentrálunk, nem az internetre!
     A férfi hiába vigasztalta, a lány nem nyugodott meg. Visszafordulni? Nevetséges lenne. De hogyan fogja kibírni? A vidám beszélgetés abbamaradt, helyette feszültség telepedett rájuk. A hotelben elfoglalták a szobát – a feszültség maradt.
     Dani próbálta visszahozni Lili jókedvét. Töltött egy italt, öleléssel próbálta elterelni a figyelmét a telefonról. A megszokott meleg válasz helyett elutasítást érzett. Most már ő is ideges lett. Minek vannak itt, ha nem az együttlétért? Bármit mondott, nem javult a helyzet. Az étteremben finom volt az ebéd, a délutáni sétán gyönyörű volt az óváros. Volna. Lili nem nyugodott meg. Néha meg sem hallotta a férfi szavait. Teljesen bezárkózott.
     Reggel rendezték a számlát, és hazaindultak. Dani attól félt, ha nem enged a lány kérésének, az sírva fog könyörögni. Sajnálta. De haragudott is.
     – Lili, te függő vagy! Miben zavar, hogy nincs nálad? Szeretjük egymást, nem? Mi a bajod? Én vagyok az oka?
Amikor a ház előtt kiszállt, meg sem ölelték egymást.
     – Kezeltesd magad. Addig ne is keress! Nagyon számítottam erre a közös időre. Csalódtam benned.
     Lili érezte, legalább bocsánatot kellett volna kérnie. De nem szólt semmit. Rohant fel a lépcsőn. A mobil ott volt az előszobában, ahogy emlékezett. Izgatottan markolta a tenyerébe.
Nem értette magát. Most meg Dani hiányzik, és fáj a magány.
Mit kellene tennie?
El van átkozva. Képtelen boldog lenni. Vele mindig történik valami szerencsétlenség.