Keresés
Close this search box.

Fábián Krisztina: Muszáj

Előtte hegyként tornyosul
az ajtó. Rajta ujjnyomokból
mocskos tavak, hullámain
vitorlások hasítanak
szürke csíkokat vésve
a műanyagba, míg
körme saját húsába váj.
A tavat ölelő töltésről
gyerekek gurulnak le visongva, majd
odalenn göröngyökké fagyva a tóba hullanak
gyomrában pánik sistereg
halszagú örvény
vezeti szemét a kilincshez
aztán halottsiratók vonulnak a tóhoz
jajveszékelve ugranak
a göröngyök után
a távolban
hegyek szögelnek
szemfedőt az égre
a tó mellett a fűben bogarak rágcsálnak
egy tetemet, vérük felforr, aztán
nyüzsgésük elmosódik, csitul
mielőtt lenyomná a kilincset
a tó kifordul medréből,
elsüllyed minden
még visszafordulhatna, de
nem lehet
az ajtó mögött
az apja fekszik a ravatalon

További bejegyzések