A korallról is ő jut majd eszembe,
idézi Henry fel, mondta, jól tudom.
Lehetne másként? Ezt úgysem veszem be.
Már ezzel élek, míg köreim futom.
Ahogy belépett egykoron terembe,
előre tudtam én, ezt is elbukom,
dermesztve hoz majd dért szőke fejemre,
bár addig még égbe szökik pulzusom.
Majd volt a volta: elpusztult az élet.
Kihalt a Föld, és a nappal éjre szállt.
Hogyan feledne bárki is el téged,
aki miattad megélt ezer halált,
amikor elszakadt az életvonal?
Hisz nem csak állat, de szín is a korall.