Illyés-Lackfi perifrázis
(Egy mondat a zsarnokságról,
Egy mondat a kegyelemről)
Hol hazugság van, ott hazugság van,
de nem csak a nyomtatott és elektronikus újságokban,
hírmondókban és blog-weboldalakon,
ahol a hazugok fizetett zsoldosai ülnek,
és szemük sem rebben, amikor bemondanak, vagy írnak,
mert ahol hazugság van, a hazugság ott van
a következmény-nélküliségekben és okokban,
az egymásra halmozott hazug újságlapokban,
amelyek végül a szemétdombra kerülnek,
mert senki sem viszi el őket már a zúzdába,
a hazugság itt is, meg ott is van,
az utcai plakátokban,
ahol a fehéret is feketére mocskolja
a szennyáradat, amely a hazugságot követi,
mert az érdemtelen csak így képes érdemesnek látszani,
és a kiérdemeletlent gyűjteni nagy halmokba magának.
Hol hazugság van, ott hazugság van
a covid-elhalálozottak számában,
a beszerzett és túlárazott lélegeztetőgép-áradatban,
a raktárköltségekben és áron aluli elkótyavetyélésben,
a kórházak folyosóin utolsókat rándulók légszomjában,
akik még akkor is markolnák kezükkel a hazugságot,
a szakadék felett, a semmi ágán csüngve,
csak várni báván
a földi megváltóra,
akár az Antikrisztusra,
mert a hazugság már ott vár a reptéren,
nagy táblával hívogatván éppen,
hogy a kimenekültek és kitoloncoltak helyett
behozottakkal állítsák elő az ólomszennyezett
vizet, és tetessék ételbe és a levegőbe,
tejbe-vajba, fába és a legelőbe.
Hol hazugság van, ott hazugság van,
az eszi magát be a fájdalomba,
izgalomba, vajon meggyógyul-e fiam,
és hogy anyám rákjával most mi van,
ma is befekszik-e ágyamba
közém és feleségem közé a hazugság,
vajon nekem kell-e hazudnom,
és csak másnak vagy magamnak is,
és mekkorát,
hogy holnap is megmaradjon a munkahelyem,
ne fájjon a napi betevőért holnapután a fejem,
hol hazugság van, ott hazugság van
arról, hogy kinek ki a szolgája,
és hogy egy egész nemzet egy ember hatalomvágyát szolgálja,
hol hazugság van, ott hazugság van
minden teljesítményben,
de már magában az edzésben, és a tanulásban,
mert semmi nem változott meg az irányváltásban,
most csak mások hülyítik mással a népet,
akik ekkora jólétet soha nem reméltek,
és azt hazudják ma mindenkinek,
hogy majd ők mentenek meg, minek?
abból, amelybe ők löktek,
amikor övék lettek mind a földek.
Hol hazugság van, ott hazugság van,
a martens bakancsokkal taposott arcokon,
amelyek kiáltják: nem is rokon,
és soha nem volt sem cigány, sem komcsi,
és hogy a hazugságról le kellene szokni,
hogy leváljon rólunk, s mint valami dzsesszre,
szvingelhessen mindenki, mint kerge
kutya, aki boldogságtól ugrál,
mert azt hiszi a bolond, neki nem hazudtál.
Hol hazugság van, ott van
a vizes pohárban, a fűrész élében,
amellyel vágják lábam,
hogy még mielőtt elüszkösödne,
a szívem is legyen már megfeketedve,
ott van, hogyha hisszük, országot építünk,
amikor pajtában éppen csöcsörészünk,
vagy gyerek kisiskolást hívunk irodába,
tanulja és fogja, mi az Isten lába,
hazugság van, hogyha monoton a munka,
amikor tanulunk egy szebb holnapunkra,
hazugságra nézünk, ha nézünk tükörbe,
megemlíti más, hogy orrunk furcsán görbe?
Ha a végső kortynyi levegőt kivárva
lefogják a szemünk, hogy majd más világra
nyissuk ki majd megint:
ott is hazugság van,
és de könnyű hinni!
Épp erről dumáltam.
