Minden nap egy újabb éj
fecskendi magát a szívbe,
amíg olyan tömörré válik benne a sötét,
mint fekete lyukban az eseményhorizonton túl
és nem tudható,
hogy másik világra nyílik benne féreglyuk,
vagy önnön tömegétől összenyomva
szédül ott semmibe a lélek.
Nincsen semmi,
csak végtelen sötét,
és tagadása is csak
elmélyíti azt.
Könnye hull az ólomszürke égnek, a böjti szelek virágruhát tépnek, s míg a szirmok dideregve halnak, a csendes percek emlékeket csalnak: a felderengő napfényes napok
Megírta láza verseit, s utána nyakát a lét hideg vasára tette, foszolva szét a lelkeink zugába magát temette végleg és örökre. De bibliája sok tenyérbe
Menekülök talmi csillogású díszletek közül. Magam mögött hagyok mindent, mi Tőled elszakaszt: bábeli betonszörnyeket, szavakat látszatlüktetést, látszatembereket hamisan ragyogó kirakatokat, szemeket zsírosan fénylő pénzkötegeket hazugságvárakat,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
