Valaha tanár volt apám.
Sokáig hordott mindig kalapot.
Ott hagyta a templomot, miután
hibájáért megpofozták a papok.
Kérdeztem egyszer az igazságról,
amikor az nem volt még kérdőjelezhető,
hogy’ választom az élőt el a száraz ágtól
télen, ha a világ egésze temető?
Ami a többségnek lesz hasznára,
az, mondta, az igaz eszme, fiam.
És én azon töprengek most sokára,
mennyi volt az igazság szavaiban.
Valaha tanár volt apám,
tábla előtt állva utat mutatott.
De a tutit nem tudtam meg azután
sem, hogy én tettem föl a kalapot.
