a szempilládra szállt le,
vagy csak messzeség szépít meg álmokat?
A villamos a zöld lámpára állt-e?
Ma lenne, aki nem erre fogad.
Hogy’ futottam, hogy az utcasarkon
lelassítsam aztán léptemet!
Azt gondoltam – máig is azt tartom -,
utolér majd, aki megszeret.
A tó körül a nádas reccsenése,
ahogy vizén két torony integet.
Volt más is, akit szerettem, és te
sem voltál, aki szeretett.
Ráébredek: képeket kevertem.
Csörömpölés az, ami felriaszt,
cserepeket bámulok leverten.
Nem találhatsz semmiben vigaszt.
