Gyalog bandukol Henry az utcán,
bár mellette egy kék busz üget.
Meglátszik a rajta levő cuccán,
vén. Másnak kínálják mellüket
az utcalányok és egyéb hölgyek.
Henry nekik nem szoroz, nem oszt,
hiába délceg ma, mint a tölgyek,
de két szeme még látott kolhozt.
Kopott zakóban ballag az úton,
néha sántít: nyomja a cipő.
Olykor-olykor már mereng a múlton,
utálja, ami belőle nő.
Pedig üresen is megrakottan
állt előtte egykor a jövő:
dolgozni kell. A hát meg nem roppan
és lesz az asztalra betevő.
És most Henry gyalog megy az utcán,
bár autó, mint a rothadás,
japán, német, angol, néha ukrán.
Csak tudná, hogy miért a rohanás!
Mostanában még Csont is elfoglalt,
hogy megmagyarázná a tutit.
Egy pohár bor esne most jól, forralt,
bár az alkohol öl és butít.
Ajánlás
Herceg! Olykor minden férfi Henry,
és minden nő olykor a neje.
Ha van mit férje szemére vetni,
Henry tudja, hol van a helye.
