az elherdált nemzedék
mi volt? titkos, vértelen sebek,
belülről rontó képzelet.
mi volt? a szív néma zúzódásai,
testedben elfogyó Hold,
odabent varasodó szép hegek.
mert volt szépség épp elég,
szerelem, igazzá bár sosem vált mesék,
de voltak a szabadság felhőrajzai,
égre karcolt jövő, égető láz
és voltak rendőrütlegek.
voltak semmik és lélegző legek,
voltak döghúsra szálló legyek.
léted ócska borokkal fizették,
anyád és apád hallgatása voltak
a napjaidon végigcsorgó festék.
most itt állsz, az egyre távolodó
Nap fényében sűrűdő halálok
feketelyukká gyűlő fókuszában.
te magad vagy, ki ott áll veled
mindenek sorsával szétkuszáltan.
Hát ez volt: vértelen sebek,
miket arcod már végleg elfed, takar,
voltak látatlan vakütések.
ami van: mégis bujkáló mosoly,
már semmi nincs későn. se túl hamar.