Behunyt szem,
csukódó madár.
Fekete-fehér
szivárványra
zárul a zár.
Velocipéd-küllője
rajzolt sugár,
kezei: madár,
ha száll.
Elfordul egészen.
Távolodik.
Fekete vonallá
lesz a még s a már.
Magára csukja az eget
a látóhatár.

Behunyt szem,
csukódó madár.
Fekete-fehér
szivárványra
zárul a zár.
Velocipéd-küllője
rajzolt sugár,
kezei: madár,
ha száll.
Elfordul egészen.
Távolodik.
Fekete vonallá
lesz a még s a már.
Magára csukja az eget
a látóhatár.

az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít
Zúgó, búgó kacagó hangok távolból suhannak felém. Egy régi nyár, kedves dallamok, szívünkben mámor, szenvedély. Érezni akarlak, hallani hangod, és a szívdobbanást. Újra karjaidba omlani,
Reflexió Tóth Árpád: Újév reggele című versére Én már lekéstem ezerszer temetésem, és mindig, mindenhonnan elkések, ettől nem fázok, bár sokszor nem értem, mitől lett
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.