este van. kertedben mélyül a sötét,
béka figyel a hűvös teraszon.
túl már minden nyáron,
tavaszon: bezársz kaput, verandát,
a dőlő ajtóból még
vissza-fölnézel: közelít, borul az ég.
azután benyitsz a hallgató házba.
vetkőzöl, ágyadra fordulsz:
odakint odavan minden.
idebent csodálkozás a lévő
odakinten. egyetlen mozdulat voltál
bezárt kilincsen. koldulsz,
álomi lázba hullsz minden este.
mészillatú ágyadra fordulsz.
idebent a holdfény márványból
felejtett hullám: mintha volna
minden csak körülbelül, kedvesed
csípőjén örökkön hull a Hold,
ijed, rebben a teste, van holtakiglan,
holtodiglan. béka bukkol, galamb burukkol,
teraszodon a hold kattanásra vár,
mint a villany.
Megjelent: –
Fábián István: A vonal
Gondolat Kiadó. Budapest, 2023.