süllyed halak álmához,
áramló élet alá, iszapba,
mi föltött úszik
a boldog létezés.
a levegővétel tompa kés,
só a sebbe.
sír a föld
és sír a sár,
sár a föld
és sír a sír.
hallgat, vissza sose kérdez.
keze nyugszik, már senki nem ér
ahhoz a kézhez megremegve.
jár a hold,
a görbe hír.
sár a hold,
a földre vár.
a metszett seb
a vérre vár.
a voltnál szebb
a már.
fölfeszült, egybezárt arcán
árkokat vés a zöld eső.
esőbe fúl a hűlt mező.
sár a sír,
most vért keres.
sár a föld.
a sír üres.
