Fábián István: MAGYAR ESTE

Éj-húsát vesztett szürkület:
uszulnak utánad kutyák.
Életedre tették éltüket.
Közös velük a rémület.

Hálóba bukott madarak vergődnek
a perccé szűkült időn keresztül,
szívszűkület van, menekülés van,
bénulás van itt mindenestül.

Szívküret: sárban kaparnak
a rád eresztett ebek fáradatlan,
te ismered legjobban lelküket.

Követnek süket, akácos áradatban.
Szemük bólogat, világít sötét mesékben,
országod fényes, békés. Lakatlan.

További bejegyzések