sár van itt, romlás
hiába-káromlás
föltépett
ég alatt
bújnak
az életre ítéltek
mint iszapban
a rémült halak
kik fölött oly magasan
ringanak
a nádas vizek
hogy mire fölnézne
bármelyik
a fényt már
nem érti és
nem is éri meg
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
