“ Erőteljes képi megjelenítéseivel lenyűgöz, magával sodor az írás.
Minden szó, kimérve egyensúlyozik a gondoltok mögül, amelyek
a versek újabb olvasásakor, újabb érzéseket hoznak a felszínre az
olvasóból. Talán, ez lehet a cél, …(mi más?) hiszen egy jó verset,
nem elég egyszer elolvasni, azokat újra és újra értelmezni lell…“
– Varjú Zoltán
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
