Franz Kafka: A per
Mi munkába telt
minden körön kívül maradni!
Minden szép időm lábra kelt,
mi megrajzol: ócska hakni,
ahol játszanak kapaszkodó,
vérző körmeim,
ahol én mondom: kitelt,
mi enyém sosem volt.
Ahol
én fogok mindent
visszaadni.
Illik még a rím:
hitelt […
…] azután abbahagyni.
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
