indián dal a gyermekkorért,
avagy
egy halál = egy halál
ahogy a csukódó zsebóra:
csapódik az ég a tóra,
záruló csöndben járnak halak,
hulló sötétben éj alatt
játszanak a látó és a vak.
elég egy kevés
véredre oltott
alkuvás:
léted máris csak létezés,
arcod csak elfordulás.
ne számolgass halálokat,
elég az égő áldozat,
éltél keveset, sokat,
nem leltári áthozat
szabott időd.
az egy neve kegyetlen,
mint a szívütés.
nincs örök, nincs sok, és
nincs kevés.
Csak ismételhetetlen
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
