(Széchenyi – 1860. április 8., Oberdöbling)
papír behajtva, kézéllel lesimítva:
zizzenés a szét-csukódó árnyban:
zuhanás tudása a szárnyban.
áradás emléke: árok. kékítő világba leszállok:
merülök békítő iszappal szembe:
kettévált ország ömlik szemembe.
fölfordult hal hasa, befordult szemfehér:
vékony telér bazalt-időben:
forradalom a megviselt tüdőben
ennyi volt az emberél-
et.
Szél. Árnyék.
Ellen. Pont.
Fej. Lövés.
Meg. Születés.
Acél cipőben járnak a percek, lépteik szívemre bilincset szögelnek. Minden egyes lüktető ütem nyomán, rablánc feszül lelkem sajgó zugán. Süket világba kiáltok hangtalan, nézlek a
Frissen mosott emlékeink betöltik a szobát, alig jut hely a jelennek. Megszokásból visszafelé pereg a kopott kópia, lassan kisbabák leszünk. Egyre füstösebbek és egyre kisebbek
I. Vérző hajnalok fénnyel írt üzenetek lassan indulok II. pecsétje ragyog arcomra égett jeled egyetlen ösvény III. nyíló kapun át végtelen ragyogásban óarany kövek IV.
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
